A ló kialakulása

12345                                                    

            1.) Eohippus

       2.) Mezohippus

       3.) Miohippus

       4.) Merychippus

       5.) Equus Caballus

Azonosítás (póni)

A pónik elsősorban különös természetüknél és mészetüknél fogva különböznek a lovaktól. A marmagasságukhoz képest mélyebb mellkassal rendelkeznek, a fej hossza pedig megegyezik a mar és a vállizület, vagy a mar hátsó pontja és a marbúb között mért távolsággal.

Mozgásuk is eltér a lovakétól, ami az eltétő körn yezetből adódhat. A lovakhoz képest igen biztos járásúak, valamint nagyobb az önfenntartó-képességük is.

Azonosítás (melegvérű ló)

A melegvérű lovak küllemi tulajdonságai is már a lovaglásra való alkalmasságát sugallják. A hát alakja teszi lehetővé, hogy könnyen nyergelhető legyen. A "valódi" bordák, az első nyolc pár laposak, így a nyereg a trapézizom mögött fekszik fel. A 10 "álborda" ívelt és "rugalmas". A mar kifejezett, a vállak szögelése - a nyaknak a marral való kapcsolódásától a vállbúbig - körülbelü 60°-os.

Azonosítás (hidegvérű ló)

A hidegvérű ló az erővel párosult tömeg benyomását kelti. A test, a hát széles, amihez gyakran jól izmolt, gömbölyded mar társul, amely néhány fajnál a jobb húzás érdekében magasabban van, mint a far. A test erősen izmolt, különösen az ágyék és a far tájékán. A lapockák meglehetősen meredekek, ami a hámhoz való jó alkalmazkodást segíti elő. A lábak rövidek és erősek.

BOKASZŐRÖK

A jó fejlett bokaszőrzet, amely jellemző a hidegvérű lovakra, gyakran eredményez bőrirritációt, mivel közéragad a nedves föld. A bokaszőr nélküli lovak alkalmasabbak a tapadós, mély talajban való munkához.

A szőrzet színe

A ló jegyei

A Lábjegyek

Azonosító jegyek

A pata színei

Hátszíj

A ló életciklusai

A ló csontozata

A ló patája

A ló testrészei

A hibás küllem

A ló fogazata

Ló

A lónak (lóféléknek) zománcredős, lophodont, fogazata van. A fogak száma 40 (ménben 40, kancában 36, mert a szemfog rendszerint hiányzik); ha a maxillaris fogsorban a farkasfog kihasad, akkor 42. Mindegyik fogsorban 6-6 metszőfog található. Közülük a medialis a fogófog (I₁), a mellette levő a középfog (I₂), a lateralis pedig a szegletfog (I₃) nevet viseli.

232. ábra - A ló metszőfogának szerkezete: életkor-meghatározás a fogazat alapján (Habel, R. szerint)

A metszőfogak egygyökerű, kissé hajlított fogak, de a gyökerük egyenes. A felső metszőfogak íveltebbek és rövidebbek, mint az alsók. A fogak koronája szorosan egymás mellé simul, kúp alakú gyökerük a fogmederben egymás felé összetér. Fiatal állatokban a felső és az alsó metszőfogak csaknem függőlegesen találkoznak egymással, idősebb állatokban a fog kopásával mindinkább hegyesebb szögben. A fog ajaki felülete domború, nyelvi felülete kissé homorú. Az utóbbin két hosszanti barázda a gyökér felé haladva egyesül egymással. A metszőfog harántmetszete a hossztengely egyes szakaszain a haránttojásdad alaktól a háromszögletű alakon át a hosszanttojásdad alakig változik. A fog kopásával a rágófelület a kor előrehaladtával hasonlóképpen változik, és ez hozzávetőleges tájékoztatást nyújt az állat életkorára vonatkozóan is. A rágólapon a zománcállomány a fogba betüremkedik, és a maxillaris metszőfogakon 12, a mandibularis metszőfogakon 6 mm mély ún. kupát alkot. A kupát zománcajkak határolják, üregét a cementállomány részben kitölti. A fog kopása során a kupa barnásfekete színűvé válik, a zománcajkak zománcgyűrűvé csiszolódnak, a fog rágólapjának kezdetben haránttojásdad alakja kerekké, majd háromszögletűvé válik, eközben a kupának csupán sötét, harántovális, foltszerű maradványa, a kupanyom, marad vissza. A metszőfog évente 2 mm-t kopik, a kupa kopásával járó alakváltozás, a kupanyom megjelenése, valamint annak eltűnése után, részben az előtt, a fogüreget kitöltő pótlódentin, a magnyom vagy fogcsillag megjelenése nyújt adatokat számunkra a kor meghatározásában. A pótlódentin a fog üregét szűkítő sárgásbarna dentinállomány, amely a kopás okozta inger behatására fejlődik, és lezárja a fog üregét.

A tej metszőfogak kisebbek és rövidebbek a maradó fogaknál. Rajtuk a korona és a gyökér határán nyak, collum, különül el.

A szemfog egygyökerű, kúp alakú, gyengén fejlett fog. Ménen és herélt lovakon fejlett, kancán hiányzik vagy ha megvan, fejletlen. A lónak összesen 4 szemfoga lehet. A felsők a foghíjas szél elülső és középső harmada határán, az alsó a szél közepén helyeződnek. Mintegy 4–5 cm hosszúak, koronájuk 1 cm hosszú.

A ló zápfogai zománcredős őrlőfogak. Felül és alul 6-6 őrlőfog van. Oszlopszerű, négyoldalú prizmához hasonlóak, nyak nem különböztethető meg rajtuk. A felső zápfogak harántmetszéslapja négyzet, az alsóké téglalap alakú. Az első előzápfog metszéslapja többé-kevésbé háromszög alakú. A felsők 3–4, az alsók kétgyökerű fogak. A gyökerek csupán a végükön különülnek el egymástól. A mintegy 8–10 cm hosszú fog hosszabb része a fogmederben található, csupán 2,5 cmnyi felső végdarabja van szabadon. A maxillaris fogsorban a P1 előtt gyakran farkasfog, dens lupinus (L) is kifejlődik.

A maxillaris fogsor íve szélesebb a mandibularisénál; az alsó fogív a felső fogíven belül esik, a felső őrlőfogak rágólapjának medialis harmada érintkezik az alsó őrlőfogak rágólapjának külső harmadával. A zápfogak rágólapja emiatt kifelé és lefelé lejt, azaz a felső őrlőfogaknak a buccalis széle, az alsóknak pedig a lingualis széle hosszabb és élesebb. A két fogív tehát nem egyenlő, a lóban anisognathia van. A fogak záródásukkor oldalkitérést nem végeznek, ez a centralis occlusio. Rágólapjukon mind a három állomány jól látható. A három állomány eltérő mértékű kopása következményeképpen azonban a zománcállomány kiemelkedéseket, zománcléceket, crista enameli, a közötte helyeződő cement- és dentinállomány pedig árkokat alkot. A felső és az alsó fogsor molaris fogai nem pontosan egymás fölött, hanem kissé eltolódva úgy helyeződnek, hogy az alsó molaris fogak közötti hasadékot a felső molaris fog takarja. A rágólapok rendes körülmények között tökéletesen egybeillők.

A Ló látása

/ne lopd el! saját készítésű!!!/ Így látja a Ló a színeket:

A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, így a ló két külön képet lát a két oldalról, látótere tehát igen széles. Közvetlenül maga előtt egy kis részt lát mind két szemével, itt képes felmérni a távolságot.

Mindig szem előtt...

Lóháton ülve is lovunk "szeme előtt" vagyunk. Látja a lovasa lábát, azt is, hogy van-e nála ostor vagy nincs, esetleg épp használni akarja-e (ezért van, hogy az ostorra gyakran már akkor reagál a ló, amikor a lovas még csak éppen kézbe vette). Fordulókban vagy körön haladva és helyesen vezetve, a ló ívoldal felé eső szeme láthatóvá válik, így a lovas és ló egymás szemébenézve haladhat.

A Ló fülbeszéde

Támadás          

Éber, érdeklődő