Álomotthon póniknak

Kétféleképpen lehet pónit tartani: legelőn vagy istállóban. A legelős tartás látszatra közelebb áll a természetes körülményekhez –kinn él, akkor eszik, amikor akar, mászkálhat, mozoghat. De a legelőn mindenféle időjárási viszontagsággal meg kell küzdenie a lónak: esővel, széllel, hóval, forró napsütéssel - és a legyekkel. Ha a legelő rossz vízelvezető, télen naphosszat ácsoroghat a mély sárban. A pónik utálják a sarat, csüdsömört - fájdalmas fertőzés a paták fölött- kaphatnak tőle. Úgyhogy legelőn élni mégsem ugyanaz, mint szabadon, hiszen a szabadon élő pónik nem kényszerülnek egy területre.  Folyamatosan továbbmehetnek, így állandóan friss legelőhöz jutnak, nem kell sárban ácsorogniuk.

Az istálló ugyanakkor teljesen szélmentes. A póni be van zárva, nem tud mozogni. Csak akkor ehet, amikor gazdája megeteti, és, még ha lát is más pónikat, nem valószínű, hogy meg tudja őket érinteni, és ugyanolyan kapcsolatot tud velük kialakítani, mint a legelőn élők egymással. Viszont száraz és meleg helye van télen, hűvös nyáron, és nem kínozzák a legyek. Szóval melyik a jobb?

Ideális esetben talán a kettő kombinációja, azaz ha a póni rossz időben leginkább az istállóban van, de mindennap kiengedik a legelőre egy időre, hogy legyen egy kis szabadsága. Ha viszont állandóan kint tartjuk, legyen egy jó nagy menedék a legelőn, ahová el tud menekülni a rossz idő, a forró napsütés és a legyek elől, és ahol télen meg lehet etetni.

Télen sokan éjszakára istállóba viszik a lovakat és pónikat, napközben pedig kiengedik őket a legelőre. Nyáron pont fordítva, azaz napközben tartják bent, hogy védjék a forróság és a legyek ellen, éjjel pedig kiengedik őket a legelőre.

Mi kell ahhoz a póninak ahhoz, hogy elégedett legyen?

Mint nekünk, neki is szüksége van táplálékra, vízre, saját fajtájának társaságára, és egy kis szabadságra.

Táplálék

Ahogy láthattuk, a természetben a póni füvet és fűben növő egyéb növényeket eszik, például pitypangot, lóherét. A fű nem túl tápláló, ezért, hogy elég tápanyagot tudjon felvenni, sokat kell megennie belőle. Kicsi gyomra és nagy bélrendszere van. Ha legelőn tartunk pónit, annyit legelhet, amennyit akar. Tavasszal és nyáron, amikor intenzíven nő a fű, és tele van szénhidráttal, könnyen lehet, hogy a póni többet eszik, mint amennyire szüksége van, és megbetegszik. Ha istállóban tartjuk, szénával vagy szenázzsal kell helyettesítenünk a füvet. Annak a póninak, amelyik nem dolgozik, elegendő a széna vagy a szenázs. De ha komolyan dolgozunk vele, sok energiára lesz szüksége, ezért úgynevezett „abrak” takarmányt kell adni neki, azaz gabonát, például zabot, árpát vagy kukoricát. Ezeket előre keverve, kiegyensúlyozott étrendi formában is etethetjük tápként vagy müzliként. A póni emésztőrendszere azonban nincs felkészülve arra, hogy nagy mennyiségű abrakot dolgozzon fel, ezért a napi abrakadagot több kisebb részre kell osztanunk. Ha egyszerre sokat adunk neki, (vagy kiszolgálja magát az abrakos ládából), irtózatosan beteg lehet tőle.

Mivel a pónik szeretik a friss, lédús táplálékot, ezért a széna-abrak étrend unalmassá válhat számukra. Néhány jutalomfalatnak, például hosszában felszeletelt répának (a pónik megfulladnak a nagydarab répától) vagy a szeletelt almának nagyon örülnek, de az a legjobb, ha mindennap meglegeltetjük őket.

Víz

A természetben naponta két-három alkalommal keresnek vizet a pónik,és jó hosszan, nagyot isznak. A fűben elég sok nedvesség van. Ha istállóban tartjuk őket, és szénát kapnak, többet kell inniuk, mintha legelőn lennének. Ha akkor iszik a póni sokat, amikor a gyomra tele van abrakkal, a nagy mennyiségű víz gyorsan továbbmoshatja a takarmányt a bélrendszer felé, ami bélelzáródást okozhat. Ilyenkor az állat bekólikázik, (fáj a hasa) s ez nagyon súlyos is lehet. Vagyis az a legjobb, ha folyamatosan van előtte víz, így mindig tud inni egy keveset, ha éppen kívánja.

Menedék

Néhány kicsiny, zömök póni, amelyik hosszú, vízálló bundát növeszt, mint például a shetlandi, a mostoha időjárást is kibírja, de a legtöbb póninak szüksége van valamiféle menedékre az eső, hó és forróság ellen. Nem zavarja őket a hideg, amíg száraz és szélcsendes az idő. A fáj és a széles sövények adnak némi menedéket, de ha lehullatják a levelüket, nem sokat érnek. Ezért jó, ha van egy szín, azoknak a póniknak, amelyek mindig kinn vannak a legelőn.

A nyírt vagy vékony bőrű és vékony szőrű póniknak az új-zélandi takaróval védhetjük. Ezt a bélelt vízhatlan takarót lábszíjakkal és hevederrel rögzítjük, hogy hempergéskor se mozduljon el a pónin.

Társaság

Láttuk, hogy a póni csordaállat, családi csoportokban él. A csoport nemcsak társaságot, hanem védelmet is nyújt. A természetben a farkasok és más állatok vadásznak a pónikra. Mikor többen vannak egy csoportban, néhányan időnként pihenhetnek, míg mások őrt állnak. Ha a póni egyedül van, senki sem figyel a veszélyre helyette, ezért folyamatosan ébernek kell lennie. Manapság ha egy pónit legelőn tartunk, tudjuk, hogy nem támad rá egy farkasfalka, a póni viszont nem tudja; benne él az ősi ösztön. Ezért aztán az egyedül tartott póni nagyon ideges, zavart és elégedetlen lehet. Velünk ellentétben nem tudja, hogy nincs oka az aggodalomra, s mivel érzései ösztönösek, nem is tehet róluk. De mihelyt más pónik társaságába kerül, automatikusan biztonságban érzi magát, és ettől boldogabb és nyugodtabb lesz.

Emiatt csoportosan kellene tartani a pónikat, erre azonban nincs mindig lehetőség. Az is sokat segít a póni kedélyállapotán, ha van egy társa, és ennek nem kell feltétlenül lovagoló póninak lenni: egy öreg ló vagy egy póni éppúgy megteszi. Ha nem tudunk, másik pónit, lovat tartani mellette, másfajta állat, például egy marha, egy birka, egy szamár vagy egy kecske is jobb a semminél. A marha vagy a birka a legelőn lehet társa a póninak, de a kecskét vagy a szamarat mellérakhatjuk az istállóban is; akár jó barátokká is válhatnak. (persze ilyenkor megjelenik egy másik probléma. A kecskék és a szamarak is csordaállatok, így nekik is jobb, ha többen vannak.) A házikedvencek, kutyák, macskák is jól kijönnek a lovakkal, és társaságot jelentenek az istállóban. Ha teljesen egyedül van a póni, szüksége van arra, hogy napjában többször meglátogassák az emberek.  Napjainkban sokan úgy gondolják, hogy kegyetlen egyedül tartani egy pónit.  Néhány országban, például Svédországban olyan törvény bevezetését fontolgatja a kormány, ami megtiltaná, hogy a pónikat társaság nélkül, egyedül tartsák.

 Szabadság

A természetben a pónik nagy távolságokat barangolnak be, így ha bezárva tartjuk a pónit az istállóban vagy akár a legelőn, az természetellenes a számára. Természetes körülmények között azt csinálja, ami neki tetszik, és mindig talál friss füvet, amit legelhet. A pónik nagyon egyenetlenül (ez az egyik ok, amiért nem szeretik a gazdák, ha a pónik legelnek a mezejükön), az egyik területet tövig lerágják,míg a másikon otthagyják a durva, ehetetlen füveket és gyomokat. Ezeken a területeken rakják le a trágyájukat is. A pónik féreglárvákat ürítenek ki a trágyájukkal, így könnyen visszafertőződhetnek, ha férges területről legelnek. Ezért, főképp kis legelőkről, rendszeresen össze kell szedni a trágyát.

Hogy a lehető legtisztábban tartsuk a legelőt, legjobb néhány hét után pihentetni, majd birkával vagy marhával legeltetni mielőtt újra visszaengedjük a pónikat. Így egyenletesen lesz lelegelve, és nem savanyodik meg, nem fertőződik meg újra a terület. A kaszálás (a fű és a többi növény tetejének a levágása) szintén segít kiegyenlíteni a legelést, és megelőzi, hogy a gyomok magot hozzanak. Boronálással szét lehet húzni a trágyakupacokat, így aztán jobban éri a nap, s ez megöli a féreglárvákat. A legelő sok figyelmet igényel, ha azt akarjuk, hogy egészségesen és természetesen éljen a pónink.

Ha legelőre nem is, de karámba a nap folyamán egy-két órára mindennap ki kellene tenni a pónit hadd gyújtsa ki a lábát és hadd viselkedjen úgy, ahogy kedve tartja. A pónik egyik legkedvesebb szórakozása, hogy lefekszenek és meghemperegnek, rendszerint a karám legsárosabb részén-jó sok munkát adva nekünk pucoláskor! A legelőn ennyit hempereghet, amennyit kedve van. Ha más pónikkal van együtt, megszaglászhatják, ápolgathatják egymást, játszhatnak vagy galoppozhatnak, bokkolhatnak egyet-kettőt. Ez olyan mint amikor téged kiengednek az iskolából, és körbefutod a játszóteret, beszélgetsz vagy játszol a barátaiddal. Nagyon megunnád, ha soha nem lenne egy kis szabadságod azt csinálni, amihez kedved van- és a pónik ugyanígy vannak ezzel.

Harc az unalom ellen

Ha egy pónit benn kell tartani az istállóban, például, hogy ne egyen olyan sok füvet tavasszal és nyáron, könnyen elunhatja magát. A gazda gyakori látogatása sokat segít. A póni élvezi az ember társaságát, és ha beszélsz hozzá, és barátságosan megveregeted a nyakát, örülni fog, még akkor is, ha nem viszel neki jutalomfalatot. Bár ő azért biztosan úgy gondolja: minél több lócsoki, annál jobb! A póni szereti figyelni a többieket az istállójából, és érdeklődve szemléli a jövő-menő embereket. Ha nem kell kiporciózni az ennivalóját, az is elfoglalja, ha csipeget a szénahálóból. Ha nem ehet túl sok szénát, adhatsz neki árpaszalmát. Nagyon alacsony a tápanyagtartalma, és a földön szétszórva szívesen turkál közte, és eszegeti. Amíg nem szik belőle túl sokat, semmi gondot nem okoz. Viszont búzaszalmát ne adj neki, mert attól bekólikázhat. Az istállóban tartott lovak és pónik szórakoztatására beszerezhetsz „lójátékokat”. Például labdát, amivel némelyikük nagyon szeret játszani, vagy ízesített nyalósót, amit a falra lehet rögzíteni, vagy le lehet lógatni a tetőről: szívesen nyalogatják és rágcsálják ezt a pónik.

A legyek ellen

Néhány póni borzasztóan szenved a legyek nyári támadása miatt. Ideális esetben lennie kell valamilyen menedéknek, ahová el tudnak bújni előlük, de ha ez nem megoldható, vannak más lehetőségek, amelyekkel segíteni tudsz.

Légyriasztók

Ezek olyan anyagok, amelyeket ronggyal vagy szivaccsal kenhetsz a ló szőrére. Némelyik természetes anyagból áll, mint a citromfűolaj, mások hatékony vegyszerek, amelyekkel viszont óvatosan kell bánni. A póni olyan testrészeire kell kenni, amelyeket nem ér el a farkával, például a fejére és a hasa aljára. Nagyon óvatosnak kell lenned, amikor a fejét kened be, nehogy a szemébe vagy az orrába menjen belőle. Néhány légyriasztót rá kell fújni a pónira, ezt azonban nem mindegyik viseli el. Ha ez a helyzet, fújd rá a spray-t egy ruhára, és ezzel töröld át a pónit.

Fül-és szemvédők

Sok fajta fülvédő létezik. Van olyan amit a póni kötőfékéhez kell rögzíteni, van, amelyik önmagában is hordható, de mindegyiknél puha fonalrostok lógnak le a ló szemére ami a póni mozgásával vagy a széllel mozog, így elhajtja a legyeket.

Légymaszkok

Ezek olyan finom hálóból szőtt maszkok, amelyek, csak a póni szemét vagy az egész fejét, fülét és orrát is beborítják. Kicsit ijesztően néznek ki, de a pónik hamar hozzászoknak a viselésükhöz és a forró, legyes időben élvezik a hatást. A maszk minden legyet távol tart a póni szemétől és arcától, ahol a legkínzóbb a legyek támadása. Lovaglás közben is rá lehet tenni a pónira.