A lovak, és az emberek között már évezredes kapcsolat van, bár a ló háziasításának kezdetén ez a kapcsolat még elég egyoldalú volt, az ember akkor még csak saját fogyasztására tartotta a lovakat. Viszont már jóval előtte vadászott rájuk. Aztán rájöttek arra, hogy sokkal többet ér a ló annál, mint hogy egyszerűen megegyék. És elkezdődött a barátság.

Ha a ló nem olyan lenne mint amilyen, már régen levetette volna magáról az embert, nem engedte volna, hogy igába fogják. De szereti szolgálni az embert. Ezért tartozunk neki annyival, hogy tiszteljük őt. Az alakja, a viselkedése mind csodálatra méltó. Hihetetlenül meg tudja hálálni, ha szeretik. Ha néha makacs, az nem gonoszságból van, hanem azért, mert ő olyan. Ezért senki nem haragszik meg rá, aki szereti. Elég csak belenézni a nagy, csillogó, értelmes szemeibe, az ember mindjárt elfelejt minden rosszat.

A ló-ember kapcsolat fentmaradt máig is, és ebben a "civilizált" világban az embernek egyre nagyobb szüksége van arra, hogy közel kerüljon a természethez. A nagyváros forgatagából jó néha kiszakadni, és visszatérni a természethez. Ha nem is sokáig, de legalább egy pár napra, vagy pár órára. Ma ebben is tudnak segiteni nekünk a lovak. Az, aki szereti a természetet, az állatokat, de nem tudja, hogy miként töltse el hasznosan a szabadidejét, az válassza nyugodtan a lovakat! Ez nem csak sport, hanem aktív kapcsolatot feltételez az állat és az ember között. Fel kell venni a ló mozgását, érezni kell azt, hogy mit akar, és a lehető legjobban segíteni őt abban, hogy minket szállítson. De nem elég az erő, és a testi harmónia. Ez a kapcsolat mindenképpen igényel egy lelki harmóniát is, nem csak testileg, hanem lelkileg is "egy hullámhosszon" kell lenni az állattal. Ezért olyan jó dolog, ha kikapcsolódásnak a lovakat választod. Ha foglalkozol velük rendesen, akkor egy testi, lelki, és fiziológiai edzettséget, harmóniát kaphatsz.

Ha neked van lehetőséged lovakkal foglalkozni, ne szalaszd el! Nem fogod megbánni.